1. |
Tejüveg
04:22
|
|||
|
Vizes macskaköveken,
Fáradtan gyalogol.
Megvillan egy kirakatüvegen
Egy alak, hozzá hasonló.
Az elvárt kép a lélegzettől
Elhomályosul, elhomályosul.
Megrémít.
Lenyugtat az álom.
Idővel talán,
A tejüveg átlátszó.
Mozdulna bárhová,
A lába betonba ragadt.
Nem látja a helyes irányt,
Szüntelen forog a körhintán.
Megrémít.
Lenyugtat az álom.
Idővel talán,
A tejüveg is átlátható, átlátható.
Lehetek így is, csak egyedül,
Jobb lenne visszamenni!
Fojtogat, feszít,
Így fogok megöregedni!
Próbálom magamat újraírni,
A rémálomból,
A káoszból kilépni, kilépni.
Lehetek így is, csak egyedül!
Történjen már valami!
Fojtogat, feszül,
Így fogok megöregedni!
Lehet másképp, lehet másképp!
Idővel talán...
|
||||
2. |
Tompa most a csend
03:51
|
|||
|
Darabjaimra szétestem,
Elmosódtam,
Tompa most a csend.
Fakó emlékkép lett a tükörképem,
A tegnap kárpótol.
Önfeledt kimerültség,
Zsibbad a fejem,
De kedvem lenne.
Keserédes,
Szétesel,
Megvisel,
Ellenkezel,
Elfelejted,
Felemel.
Egy pillanatra,
Körbeölel,
Minden gondtalan,
Mint pohárban a jég, úgy olvad el.
Elringatna,
Édesen bús,
Derűs apátia,
Mint zajban a csend, úgy tűnik el.
Darabjaimra szétestem,
Ágyba olvadok,
Tompa most a csend.
A sarokból az igazság visszacseng,
Magamat felmentem.
Az ellenkezés fölösleges,
Ha nem mennék,
Az ebédemet kéne elmesélnem.
Egy pillanatra,
Körbeölel,
Minden gondtalan,
Mint pohárban a jég, úgy olvad el.
Elringatna,
Édesen bús,
Derűs apátia,
Mint zajban a csend, úgy tűnik el.
|
||||
3. |
Átszállás
03:27
|
|||
|
Hajnal van, a vonaton ébredve,
Körbenéz, körülötte még alvó emberek.
Az ablakon megjelenő pára
Mosolyt rajzol az elszaladó fákra.
Újra elindult a katarzist kereste,
A megoldott emlékeket bezárta a fülkékbe.
Mellettük elhaladt,
Reményt nyújt az állomás.
Elrohan,
Addig meg nem áll,
Míg rá nem talál,
A sötét erdőn túl,
Hogy hol rejlik a megoldás.
A terhe eltűnt könnyebb már,
Nincs mi nyomja a vállát,
Meglelte, amit eddig várt,
Útvesztő végén jár.
Elrohant,
Addig meg nem állt,
Míg rá nem talált,
A sötét erdőn túl,
Hogy hol rejlik a boldogság.
|
||||
4. |
||||
|
Mintha az eső lemosna,
Mindent, mit elhagynék.
Itt az idő is visszafordul,
A holnapomnál fontosabb a jelenlét.
Szédít az ismeretlen,
Egyre mélyebbre merészkedem.
Mindenki ismerősként idegen,
Hagyom, úgyis rám talál!
Örökké az esőcseppek ritmusára táncolnék!
Nem létezik más csak én!
A megfelelés mindig hangos, de itt nem hallom.
Elnémul az ,, Ilyen legyél! Ezt csináld! Úgy, ahogy én mondom!”.
Állatként vergődhetek koszban, sárban, porban,
Mert mindegy minden látszat, küllem, forma.
Sebesen zúgok bele, megyek vele bármerre húz,
A lámpásokból kiömlő mámorító füstfelhő
Vezet napról-napra, minden gátlást elfúj.
Álmodva látom merre járok,
Sárkányok, délibábok, óriások, ábrándok,
Soha el nem múlnátok!
Soha el nem múlnátok!
Örökké, követném az eső ritmusát!
Táncolnék, míg ez lenne a valóság!
Nincsen semmi, ami ezt visszaadná!
Nincs semmi, ami ezt pótolhatná!
|
||||
5. |
Hullámok maradnak
05:06
|
|||
|
Lenémítva, kívülről nézem,
Szavaid a számon elfelejtem.
Ami maradt, az a képzelet,
Találtam magamnak rejtekhelyet.
Szavaid elfelejthetem,
Ami megmaradt, az az emlékezet.
A cipő a lábamat törte,
Már nem érzem, már nem érzem.
Mint a széthasadt kövek,
Mik ugrálnak a víz felszínén,
Landolnak a mélyén,
Utánuk emlékül,
Csak a hullámok maradnak.
Azt hittem, hogy úgy lesz,
De megismertem a rejtekhelyemet.
Az éjjel a lámpafénynél,
Már nem érzem, már nem érzem.
Széthulló, fárasztó,
Rám néztél, döntöttél.
Úgy úsztunk és úgy féltünk,
Hogy vége lesz, pedig el se kezdtük.
Mint a széthasadt kövek,
Mik ugrálnak a víz felszínén,
Landolnak a mélyén,
Utánuk emlékül,
Csak a hullámok maradnak.
|
||||
6. |
Engedj még tovább
05:04
|
|||
|
Te és én együtt éltük át,
Mikor nincs másod, csak egy valakit látsz.
De már elmúlt bennünk a kíváncsiság.
Volt, hogy estünk, botlottunk,
A földre hullottunk.
Hallom már, hogy merre volt
Hamis a mi dalunk.
A táncunktól a lépések nyoma a földbe ég,
Nem várok mást, csak hagyj tagadni még,
Engedj még tovább!
Feldühít, hogy még itt vagy,
Maradj itt, de engedj el,
Nyomd le mélyre önmagad,
Én legyek a fejedben!
Fogadd el, hogy így érzek,
Nézd el azt, hogy mást nézek,
Fogadd el, hogy így láthatsz,
Jobbat úgyse kívánhatsz!
Színlelj még jobban, úgy teszek, mintha elhinném.
Úgy becézz és szólj hozzám, ahogy az elején.
Forgunk, mint a szél,
A táncunk körbeér,
Kilépni még nehéz,
Belátni a törést.
Elrejt a sötét,
A táncunk körbeér,
Nem várok mást, csak hagyj tagadni még,
Engedj még tovább!
Feldühít, hogy még itt vagy,
Maradj itt, de engedj el,
Nyomd le mélyre önmagad,
Örökké a fejedben!
Fogadd el, hogy így érzek,
Nézd el azt, hogy mást nézek,
Fogadd el, hogy így láthatsz,
Jobbat úgyse kívánhatsz!
|
||||
7. |
Jaj!
04:08
|
|||
|
Dőljön rátok, amit mi építettünk!
Elviheti az özönvíz!
A jövőnket műfüves sírba temetjük!
Ereszen csorog a szenteltvíz!
Nincs ami ebből kigyógyítson!
Nem elég a sajnálom!
Söpörjük a pénzt az utcákon,
Sírtam már eleget a nyomoromon,
Itt az ideje, hogy mindent szabadjon!
Dőljön rátok, amit mi építettünk!
Elviheti az özönvíz!
A jövőnket műfüves sírba temetjük!
Ereszen csorog a szenteltvíz!
A tűzvész elindult,
Katonából nincs elég,
Mikor hozzánk elér,
Majd annyit mondunk, hogy: "Jaj!”
Erre volt jó a múlt?!
Így a jelenünk kárba vész!
Elfogyott az összes egérút!
Nem maradt több haladék!
Mire volt jó a múlt?!
Ez az egyetlen esély!
A sajnálom nem elég!
|
||||
8. |
Közjáték
01:46
|
|||
9. |
Nem lehetek én
04:36
|
|||
|
Szerettem volna, ha
Én is tényleg
Olyan lehetnék
Lehetnék
Mert senki nem mondta
A szembe
Az ellenkezőjét
Ellenkezőjét
Hát elhittem magamnak
Hogy minden egyes szabadnap
Más vagyok, mint aki
Az irodában az excel-t írja tele
Minden a terv szerint ment
És azt hittem, hogy
Ez tényleg én vagyok
Minden mikrofonnal
Töltött percben
Az egómmal szárnyalok
De hírtelen megtörtem
És úgy éreztem
Hogy ez nem lehetek én
Lehetek én
Kinek képzelem magam
Hogy csak úgy
Elfedjem a tényt
Azt, hogy ez nem
Lehetek én
Most nehéz szóhoz jutnom
Mert nem érzem már
A jelentőségét
Nem érzem már rég
Szerettem volna, ha
Én is tényleg olyan lehetnék
Már nem szeretnék
|
||||
Kaktus Hungary
Bridging electronica and live music since 2015 - massive synths, intricate drum-percussion grooves, fizzing guitar parts and samples twisted into unrecognizability. The construction’s ever evolving blueprint currently draws lines within the - IDM / math-rock / futurist music - triangle. ... more
If you like Kaktus, you may also like:
Nothing As It Seems
by Street Rat
The sophomore album from former session musician Imraan Paleker highlights his modern soul, alt-rock, jazz, and electronic sensibilities.
go to album
Get groovy with the new one from Orions Belte, an album bursting with lithe basslines and hooky melodies.
go to album
The Nightmare Gosifur pt 3
by Adrian Sood
In Adrian Snood’s songs, soulful vocals and slow-moving alt-pop swirl together to create something distinctly moving.
go to album
The group’s first album since 2018 takes a back-to-basics approach.
go to album
In The Marigolds
by Jim Nothing
Slashing and hooky, this LP of guitar-driven pop is just as heavy on scuzzy riffs as it is on beatific harmonies.
go to album
I Want The Door To Open
by Lala Lala
On her latest record, Lillie West considers the way the self is constructed.
go to album
The Woman You Want
by Eliza Shaddad
Haddad returns with cinematic soundscapes that include introspective folk, post-grunge, and indie-pop influences.
go to album
